Megállok és eltöprengek,
Mit, mikor és miért teszek?
Miért lettem olyan mint most?
Miért vagyok oly magányos?
Szürke ködből előbújni,
Nem tudok már megváltozni,
Új remények, új világok,
Nem hiszek már, mire várok?
Szeretni engem nem lehet,
De sajnos én szerethetek.
Pesszimistának születtem,
Így is ér majd a végzetem.
Gungl Larion, 2006. tél
Megállok és eltöprengek
2007.11.26. 18:23 :: Glarion
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kiittbelepsz.blog.hu/api/trackback/id/tr40242683
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
