Ismétlődnek órák, percek,
Gondolkozom, elmerengek.
Miért kell, hogy halva haljak,
Miért tépik szívem varjak?
Kár! Szólanak fülem mellett,
Kár! Ez nekem miért kellett?
Kár! Lassan csak elrepülnek,
Kár, ők is itt hagytak, végleg...
Magam vagyok, ki mindig ront,
Hazug tény, mi vak reményt ont.
Ki látja itt, mi a helyes?
Tévelygések: félelmetes.
Kár! Szólanak fülem mellett,
Kár! Ez nekem miért kellett?
Kár! Lassan csak elrepülnek,
Kár, ők is itt hagytak, végleg...
Megköt, visszatart egy érzés,
Ismerhetem? Nem jó kérdés.
Persze, igen. Ah, csak menj már!
Hova? Hova? Sehol sem vár.
Kár! Szólanak fülem mellett,
Kár! Ez nekem miért kellett?
Kár! Lassan csak elrepülnek,
Kár, ők is itt hagytak, végleg...
Nem is értem, mire várok,
Egyszerűen rátalálok,
Vagy ha nem, hát mi lesz akkor?
Semmi se lesz más, mint máskor.
Kár! Szólanak fülem mellett,
Kár! Ez nekem miért kellett?
Kár! Ők többé nem repülnek,
Kár, de mégis értem élnek...
Gungl Larion, 2007. december 18.
Varjak
2007.12.18. 21:42 :: Glarion
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kiittbelepsz.blog.hu/api/trackback/id/tr81268673
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
