Megállok és eltöprengek
2007.11.26. 18:23 :: Glarion
Mit, mikor és miért teszek?
Miért lettem olyan mint most?
Miért vagyok oly magányos?
Szürke ködből előbújni,
Nem tudok már megváltozni,
Új remények, új világok,
Nem hiszek már, mire várok?
Szeretni engem nem lehet,
De sajnos én szerethetek.
Pesszimistának születtem,
Így is ér majd a végzetem.
Gungl Larion, 2006. tél
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.